1. |
Utolsó kenet
07:15
|
|
||
Ködben osonó alak
Fojtó szag, utolsó földöntúli hang
Remegés a testben
Erőtlenül, fáradtan
A papi üdvözlés szenvedély
A léleknek hideg kín
Halálodnak áldás ma.
Közeledik,
Jön az álszent ima
Síró rokonok között
A szomorú lélek útjának nyoma
Fájó
Ideget tépő
Túlvilági út
Közeledő
A varjak hangja is hallatszik
Mint gyermekkorban
A temető keresztjein
Ott ültek sorban
A búcsúra gondolva
Porhüvelyt hátrahagyva
Támaszt kapva és bánatot
Átadni testemet
Az új otthon idegen
Távolodom.
Kenet
Ima
Rettegés
Hova visz az ösvény?
Hova visz a gyász?
|
||||
2. |
Koporsószeg
06:46
|
|
||
Ébren, mozdulatlanul
Sötétben, álmatlanul
A föld szaga még dereng,
A testem már furán érzem, elengedem.
Zárt koporsót látok
Nem félek, csak kiáltok
Kifelé.
Várjatok!
Még itt vagyok.
A szögek kiállnak a fából
Testem bezárták
Az utókor megtalál.
Engem már nem
A lelkem tovaszáll.
Még elköszönök.
Amíg tart a gyász
Itt lehetek szellemként
Testem már tabu
Visszaadtam a földnek
Harcol érte a gyászbogár
A rozsda lesz majd barát,
Ahogy a korhadó ház
A sötétben már nem számít semmi
Itt már csak a csend igazi társ.
|
||||
3. |
Sírkő
08:22
|
|
||
Életemben csak egy kert vonzott
Másvilág kapui voltak ott.
A nyugalom hívogatott.
Bejárata a komorságot és bút árasztotta
Mohásodott kereszteken
Életek bevésett évei
Sétáim hosszú órákon át tartottak
Átérző tekintetek által
Vigyázva voltam
Hol mindig őrzőkkel találkoztam
A keresztek, kövek
Kripták, gyertyák
Sírkertek
Mind e morózus ligetet
Díszítették.
Este fénnyel
Nappal köddel,
A tél volt barátja
A nekropoliszi világnak
A hajnali merengésben
Sok hang hallatszódott
A tükrökben ragadt sikolyok
Kiszabadultak
A kriptákból, felénk
Minden szellem máshogy
Távozott
Nesztelenül
A feledésben nem segített a siratás
Az emlékezésben oltalommá vált
A látogatás
Egy pillanat a múltból
Újra megidézve halottainkat
Az igazság, hogy bár sírkövek között jársz,
Senkit soha már nem találsz ott.
|
||||
4. |
Kripta
08:40
|
|
||
Kövekből épített
Mindenkinek nyitva áll
Betérni senki nem vágy
A halál őrzi, fél szemmel
Nem kell a túlvilág kutyája sem
Hogy ott legyen
Kulcsot is csak az kap,
Ki ott marad örökre
S vissza nem tér már.
A levegő is csak vendégként tér be
Látogatókat fogadó
Elengedni nem akaró épület
Hol a szag áporodott és bűztől átitatott
Estében lelkek cikáznak körülötte
A két világ közöttiek
Kik nem találtak sehol menedéket.
Testük az enyészetté lett
Kóborló világtalanokként
Járják a halotti mezsgyét
Testüket eltemette a varjak csőre
A férgek nyüzsgése
Az enyészet karolta föl azt, ami maradt
Itt ragadt vadak, kiknek nyughely kell.
Megpihenve átjuthatnak,
Vagy örökre vándorolnak.
Temetőről, temetőre
Kriptáról sírhantra.
Éreztem egyszer
Rezgett fala a sírboltnak
Éreztem máskor
Követtek, hogy ajtót nyissak
Őrként hatalmam megadatott
Bár a kulcs szimbóluma
csak engem nyugtatott.
A kapukon szent pecsétek jelezték
„Voltunk, mint ti
Lesztek, mint mi.
Por és hamu”
|
||||
5. |
Temető
12:27
|
|
||
Világunkra lenéző Istenek
Bitófákat emelt népek hada
Áldást adtak a halálnak
Ítéletüket valóra váltsa.
Járványokban a fájdalom démonai
Háborúkban az ördögök hadai lakmároztak
A keresztre feszített fiú
Sírok ligetében az áldozat jelképeként vált
Megváltóvá.
Törvényeket hozott
Átkozottak, elbukottak
Romlottak és áldottak
Betegek és nebulók
Hitehagyott szerzetek
Istenfélő félszegek
Egy helyük lehet.
A végtelen holt liget
Hol a keresztek egymásba dőlnek
Veszett állatok járnak az éjben,
Dögöket keresnek,
A halál szaga vonzza őket.
A szentek madarai
Nappal énekelnek
Ám váratlan csípések által.
Estében lehullott tetemük
A dögevőké válhat.
Fortyog a talaj,
Vérüket issza be,
Itt jár a magány,
Ki sokak lelkét idézi
A feledés kertjébe.
Rothad majd a jövő,
Rothad majd a liget
Rothadttá válik a lét,
Rothad minden, rothad minden.
Széttépték az Istenek
Az áldott földek fáit
A szótlanság vált itt szent nyelvvé
Nem a szentek imái.
Szobrok arcaiban
Szürkeség és magány
Vágyd a halált!
Vágyd a halált!
|
Streaming and Download help
If you like Rothadás, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp